Nem lehetett beletörődni. De mintha megszoktuk volna az akkori idők szorongását. Most meg lehet írni, és közölni is lehet. Az ’50-es évek végén történt vagy a ’60-asok elején? Ősz volt vagy tavasz? Gazsi megmondja, neki emlékeznie kell a részletekre is. Én arra emlékszem, hogy indulásra vártunk Deák Tamással a Kolozsvárra tartó gyorsvonaton, amikor megjelent nagyon fiatal barátunk, futva a peron...

Úgy jártam ezzel a centenáriummal, hogy valamiért még jóval 2018 előtt, körülbelül múlt év elején beugrott – azaz inkább beakadt –, hogy nemsokára jön, következik, és vajon mi mindent lehetne kezdeni vele… Ahogyan egy makacs gondolatkörhöz illik – hogy ne írjak rögeszmét –, időről-időre visszatért, foglalkoztatott, többször és többekkel előhozta az erről való beszélgetést. Amelyek mindig ugyanoda...

Van egy érdekes témakör, amely némi félreértésre szokott alapot adni, amikor a baloldal és a liberalizmus a téma, illetve magán a baloldalon belül is ködösnek bizonyul többek számára. Ez témakör az individualizmus, amelyet – különösen manapság – az igencsak (ál)ostorozott, és egyöntetűen a liberalizmussal összemosott baloldal nyakába szokás varrni, holott enyhén szólva némileg konfliktusos ez a...

„Ezt mondta a dollárpapa?”, „Soros Gyuri faházacskája”, „a zsidólibsi összeesküvés” – ilyeneket olvas és hall az ember manapság. Hiszen még Liviu Dragnea is Sorosra mutogatott, amikor sarokba szorították. Nemrég verset is írtam erről, de továbbra sem hagy nyugodni: az önfeledt zsidózás bármikor katasztrófához vezethet. Hiszen máris a kézivezérlés világában élünk, amikor sokan gyűlölik Sorost...

Keresem a történetet, amivel elmesélhető, hogyan is néz ki a romániai projektmenedzsment. Ezt az országot nem könnyű megérteni, és ezt nem ironikus szándékkal mondom, inkább a megfigyelő őszinte érdeklődésével. Ezért, ha lenne egy jó történetem, annak meglenne minden praktikuma. Olyan történet kellene, amelyben ott van Románia túlfűtöttsége és drámája, amelyben benne van a román géniusz, a román...