A referendum kapcsán írott szövegem valóban egyfajta örömet fejezett ki, és fenntartom most is, hogy némileg – ha nem is teljes mértékben – volt is okunk örvendeni. Hogy kinek miért, némileg komplikáltabb kérdés, azonban azt explicit módon megfogalmaztam, hogy a referendumot ellenzők öröme időleges és reális keretek közé helyezett kell legyen. Nyilvánvalóan nem azért kell örvendeni a referendum...

Még tizenkét év: ennyi időnk van helyrehozni a dolgokat, megváltoztatni azt, ahogy élünk – ezt olvashattuk néhány napja. Olvastam én is megannyi véleményt, a cinikus beletörődéstől a tragikus beletörődésen át a meddő fogyasztói forradalom hirdetéséig. Az egyik tanárom szerint: „Azért mégsem hiszi el ezt az ember. Valamit csak ki fognak találni”. Mégsem hiszi el… Tizenkét év. Milyen kevés. Milyen...

Tervek és célok Elsőgyerekes anyaként nagy izgalommal vártam fiam születését. A rám váró szülői feladatra való felkészültségemet és megfelelésemet illető – akkor még nem patológiás – kételkedésemet és szorongásomat pedig azzal csitítottam, hogy „a nagy projektre” való készülődésként beszereztem a lehető legtöbb információt. Kezdő magánvállalkozóként és gyakorlott projektmenedzserként azokhoz az...

Elképzelem Jézust, ahogy a mai világban botladozik. Minden sarkon egy tiltás, mindegyiken egy szélsőség. Elszaporodtak a nem!-ek, miközben ő az igenekért jött szerintem. Semmit nem tudok Jézusról. Nem tudom, vajon szeretett-e valakit, szeretett-e nőt vagy férfit a szerelem szenvedélyével, akart-e családot alapítani, álmodozott-e róla, hogy gyermeke legyen, hogy unokák vegyék körül. Ha a...

A Közép-európai Egyetem (CEU) az egyetemem, és most mindörökre elvész. Én a CEU-t tekintem az egyetememnek. Ott voltam egyetemista. Bár az ELTE-re hét évet jártam, és ott is voltak kiváló tanáraim, értek nagyon jó élmények, hozzájárult a fejlődésemhez, hogy ott végeztem, szövődtek ott nagyon fontos barátságaim, de szakmailag és intellektuálisan egészében nem adott annyit, mint a CEU-n töltött egy...