Szobrok a gyergyószárhegyi domboldalban, szép sokféleség, de kissé statikus. Mintha egy múlt darabjai lennének, és tényleg azok. Lefényképezem őket, bevésem a képet, s ahogy tovább sétálok, valami mozgás támad a szobrok között. Egy kölyökmacska jellegzetesen ügyetlen mozdulatai, felugrik az egyik szobor talapzatára, elhelyezkedik, otthonosan érzi ott magát. Nem fényképezem le, a kép így még...

A kilencvenes évek végén és a kétezres évek végén voltam egyetemista, akkoriban kezdtem el egyre több genderes szöveget olvasni, és azok voltak a kegyelmi évek, amikor még gender mesteri is indulhatott a BBTE-n. Ekkoriban sűrűn szegezték nekem/nekünk a kérdést: női egyenjogúság? Nők a politikában? Nők a tudományban? Reprodukciós jogok? Vagy a prostitúció? Tényleg ezek a sürgős kérdések, amelyek...

Plakátmagány. Kell ez nekem, de akár: szabad ezt így? Nem vagyok publicista, nem ez a munkám, influenszer sem vagyok, egyszemélyes intézmény, sőt természetesen TGM sem (csak rendszeres olvasója). Szóval? (Jó, ellenállhatatlan a megnevezés, azonnal beinduló asszociációk – de ez még nem elegendő ok.) Szemelvények, a teljesség igénye nélkül, nem a legfontosabbak, legsúlyosabbak, de valamilyen...

„Könnyű volt hagyománytalannak lenni” – mondta egyszer az idén nyáron elhunyt Egyed Péter a vajdasági irodalomról. Ebben a mondatban jó adag nosztalgia is szunnyadt: itt, Erdélyben, erősebben állnak a tradíciók, következésképpen jobban meg kellett volna döngetni a falat. Ő próbálkozott is ezzel, legérdekesebben és -színvonalasabban talán a Búcsúkoncert című, 1981-es kötetével. Olykor azonban elég...

Csendes falusi kocsma, kora délután, kortyolgatom a kávém. Sanyi bácsi érkezik, vesz egy hálba bort, letelepedik mellém. Persze azonnal beszélgetni kezdünk. Milyen rég nem volt eső, pedig mennyire szomjas a föld. Hogy feketében vagyok, kit gyászolok. Tatámat. A kanadai lelkészt? Igen, azt. Beszéljük, hogy milyen lehetett az az élet. Amikor a Szekuritáté nem hagy békén, majd mikor kapsz egy...