„A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.” (Zsolt. 69,21) Gyermekszív – ez volt gyerekkorom egyik kedvenc olvasmánya. Edmondo de Amicis könyve kicsit könnyes volt, kicsit naiv, de hát milyen legyen egy gyerekkönyv? És ha címkefelhőt kellene összeállítanom róla, a „részvét” szó feltétlenül szerepelne benne, hiszen a...

2012 körül lehetett valamikor. Lassan véget ért az aktuális teheráni látogatásom, már csak az utolsó biztonsági motozás volt hátra a teheráni reptéren, hazafelé. A fiatal, udvarias katonák mögött felsejlett a tranzit fehér és tágas tere, ahol kiválóan lehet relaxálni, és olykor aludni is a kényelmes nyugágyakban. Mielőtt azonban kiléptem volna a tranzitba, az ajtó mellett egy idézet fogadott...

Jöttél, szabadság! Harminc évbe telt, amíg jól agyonlőttünk. (Demény Péter: Golyósötét) 1989 hősei véget vetettek annak a borzalmas történelmi időszaknak, amelyet nem a történészek neveztek el utólag aranykornak, hanem már a korabeli propaganda hívta így. A legutóbbi romániai rendszerváltás 30. évfordulója számvetésre és visszatekintésre késztet. Ezt tette Czika Tihamér is, akinek sok...

Nyolcéves voltam 1989 decemberében. Kisgyerekként éltem meg a ‘80-as éveket, de így is elég sok emlékem van arról, amit az élet az „aranykor” (Epoca de aur) utolsó évtizedében jelentett. Emlékszem a sorbaNállásokra, a kenyér- és vajbonokra, a ritka bolti húsra, a gázpalackos, zörgő és mocskos buszokra, a nagy ipartelepekre és a munkások tömegére, akik délután 15 és 16 óra között özönlöttek...

Egy múzeum nem csak tárgyakat gyűjt, hanem történeteket is. A cél sokszor nem csak az, hogy nagy történelmi eseményeket boncolgassunk, hanem hogy az egyes életutakon keresztül megérthessük, hogyan hozzuk létre közösen a történelmet. A mindennapi életünk történelmét. Ha van valami valóban történelmi jelentőségű ma Romániában (általában Közép- és Kelet-Európában), az az, ahogyan a globális...